Harminckét éves lettem én --
meglepetés e költemény
csecse
becse:
ajándék, mellyel meglepem
e kávéházi szegleten

magam
magam.
Harminckét évem elszelelt
s még havi kétszáz sose telt.

Az ám,
Hazám!
Lehettem volna oktató,
nem ily töltõtoll koptató

szegény
legény.
De nem lettem, mert Szegeden
eltanácsolt az egyetem

fura
ura.
Intelme gyorsan, nyersen ért
a 'Nincsen apám' versemért,

a hont
kivont
szablyával óvta ellenem.
Ideidézi szellemem

hevét
s nevét:
'Ön, amig szóból értek én,
nem lesz tanár e féltekén' --

gagyog
s ragyog.
Ha örül Horger Antal úr,
hogy költõnk nem nyelvtant tanul,

sekély
e kéj --
én egész népemet fogom
nem középiskolás fokon

taní-
tani!